|
|
| gen. |
elragadtat; elvisz (elragad, elsodor, pl tömeg); elvonszol (vhonnan, vhová) |
| avunc. |
magába bolondít (vkit) |
| fig. |
elcsábít (vhová); elragad vkit (elragadtatásba ejt); elsodor (elragad); magáévá tesz (nőt, кого-л.); meghódít (vkit, кого-л.); megkap (mélyen megragad) |
| fig., subl. |
lebilincsel (lenyűgöz vkit) |
| nonstand. |
elszeret |
|
|
| gen. |
belelovalja magát (vmibe, чем-л.); beleszeret (vkibe, кем-л.); elragadtatja magát (pl a szónok); elveti a sulykot (túlzásba megy); lelkesedik (vkiért, vmiért, кем-л., чем-л.); lelkesül (кем-л., чем-л.); szerelemre lobban vki iránt (кем-л.); ragadtatja magát; rajong (vkiért, vmiért, кем-л., чем-л.); szerelemre gyúl (кем-л.); szerelemre lobban (кем-л.) |
| fig. |
liheg (vkiért, vmiért, кем-л., чем-л.) |
| fig., avunc. |
elrugaszkodik (túloz) |
