| gen. |
nem egyezik (vmiben, в чём-л.); elágazik (szétágazik); eláll (szétáll, távol áll); elfogy; elkel (áru); elkerülik egymást; elmegy (pénz); elolvad (pl cukor, só); eloszlik (tömeg); elszállingózik; elszéled; eltér (pl út); elválik (megválik vkitől, vmitől); feloszlik (szétoszlik, pl tömeg); félrecsap; hozzászokik a járáshoz; különböző irányba tart; más irányba tart; fel-alá jár; ide-oda jár; fel-alá járkál; ide-oda járkál; keresztez (elkerülik egymást); kettéválik (kettéágazik); kitér (emberek egymásnak); különbözik (vmiben, vmitől, с кем-л., с чем-л.); különválik (elválik, szétválik); oszladozik (pl tömeg, felhő); oszlik (tömeg); svung (felvidámodik); szétágazódik; szétmegy (elválik); szétoszlik; szétözönlik; szétszéled; szétválik átv is (más irányba kezd haladni); túlzásokba esik |
