|
|
gen. |
удивлять (csodálatba ejt, кого-л.); удивить (csodálatba ejt, кого-л.); внезапно заставать (utolér); внезапно застать (utolér); заставать врасплох (utolér, кого-л.); застать врасплох (utolér, кого-л.) |
fig., nonstand. |
осенять (gondolat, érzés); осенить (gondolat, érzés) |
nonstand. |
облеплять (ellep vmit); облепить (ellep vmit) |
|
|
avunc. |
удирать (megszökik, megugrik); удрать (megszökik, megugrik); ускользать (megszökik, megugrik); ускользнуть (megszökik, megugrik) |
jarg. |
дать винта (megszökik, megugrik) |
nonstand. |
улизнуть (megszökik, megugrik); улепётывать (megszökik, megugrik); улепетнуть (megszökik, megugrik); смотать свои удочки (megszökik, megugrik) |
nonstand., vulg. |
драпать (megszökik, megugrik); драпануть (megszökik, megugrik) |
|
|
gen. |
поражать (meglepetést okoz, кого-л.); поразить (meglepetést okoz, кого-л.); изумлять (meglepetést okoz, кого-л.); изумить (meglepetést okoz, кого-л.); сделать сюрприз (ajándékkal, кому-л.); застигать (rajtakap, кого-л.); застичь (rajtakap, кого-л.); застигнуть (rajtakap, кого-л.) |