|
|
gen. |
выпадение; выпадание; выпад; выбывание (pl játékból) |
agric. |
опадение |
fig. |
пробел (kimaradás, hiány, hátrány); отставание (kimaradás, hiány, hátrány); выпадение (kizökkenés); выпад (kizökkenés); сбивание (kizökkenés, с чего-л.); выбывание (játékból, versenyből stb) |
med. |
провал |
tab.tenn. |
выбывание |
|
|
gen. |
выпадать; выпасть; вываливаться (kihull, kiborul); вывалиться (kihull, kiborul); выскакивать (kiugrik, foglalatból); выскочить (kiugrik, foglalatból) |
fenc. |
выпасть (előmérkőzésen v selejtezőn); не попасть (előmérkőzésen v selejtezőn) |
fig. |
выпадать (kimarad vmiből); выпасть (kimarad vmiből); сбиваться (kizökken, с чего-л.); сбиться (kizökken, с чего-л.); выходить (kizökken, из чего-л.); выйти (kizökken, из чего-л.); выбывать (nem vesz részt tovább, из строя); выбыть (nem vesz részt tovább, из строя) |
|
|
athlet. |
"выбывший" |