|
|
gen. |
сопротивление (ellenszegülés); противление (ellenszegülés); прекословие (ellentmondás); противоречие (ellentmondás); возражение (ellenvetés) |
|
|
gen. |
прекословить (ellentmond, кому-л.); противоречить (ellentmond, кому-л.); перечить (ellentmond, кому-л.); идти против (ellentmond, кого-л.); встать на дыбы (megmakacsolja magát, csökönyösködik); становиться на дыбы (megmakacsolja magát, csökönyösködik); идти вразрез (ellentétben áll, с чем-л.) |
avunc. |
ерепениться (megmakacsolja magát, csökönyösködik); взъерепениться (megmakacsolja magát, csökönyösködik) |
|
|
gen. |
сопротивляться (ellenszegül, кому-л., чему-л.); противиться (ellenszegül, кому-л., чему-л.) |
|
|
patents. |
противоречить |