|
|
| gen. |
akadályba ütközik (во что-л.); elakad (vmi miatt, во что-л.); megbicsakolja magát; nekitámaszkodik (vminek, на что-л.); rátámaszkodik (vkire, vmire, обо что-л., на что-л.); támaszkodik (vmivel vminek, чем-л. во что-л.) |
| avunc. |
megmakacsolja magát (чем-л. во что-л.) |
| nonstand. |
huzakodik (húzódozik) |
|
|
| gen. |
feltámaszt (alulról megtámaszt); feszít (vminek nekifeszít); vmit különösen hangsúlyoz (на что-л.); vmit nyomatékosan hangsúlyoz (на что-л.); különös nyomatékkai kiemel (на что-л.); nekitámaszt (vminek, что-л. во что-л.); rátámaszt (vmire, на что-л.); támaszt (vmihez, vminek, во что-л.); életre támaszt |
| nonstand. |
elcsen; elcsór; elszerez (ellop) |
