|
|
gen. |
céllövő, versenyző; céllövő; lövész (kat is); lövő; puskás (lövész) |
avunc. |
kunyeráló |
jarg., disappr. |
tarháló |
mil. |
vadász |
shoot. |
lövész |
|
|
gen. |
gótikus boltív (свода); gém (emelődarun); a körszelet magassága; mérleg nyelve; nyíl (kisebb, jelzésként is); irányjelző nyíl; nyír (patában) |
geogr. |
földnyelv |
moto. |
mutató |
trav. |
iránynyíl (обозначающая направление) |
|
|
gen. |
a mérleg nyelve |
|
|
gen. |
óramutató |
|
|
gen. |
iránytű |
|
|
gen. |
mutató (óráé, műszeré) |
|
Russian thesaurus |
|
|
gen. |
1) узкая намывная полоса суши, длинная коса из песка, ракушечника, гравия, выступающая в сторону моря напр., Арабатская стрелка в Крыму 2) Участок суши, обычно в виде острого клина между двумя сливающимися реками, или окончание острова у обтекающих его проток напр., стрелка Васильевского острова на Неве в Санкт-Петербурге. Большой Энциклопедический словарь |
dimin. |
стрела |