|
|
| gen. |
züllesztő |
| chem. |
bontó |
| fig., disappr. |
bomlasztó |
|
|
| gen. |
bomladozik (pl fegyelem, rend); bomlik (széthull, alkotó elemeire válik); bomlófélben van; elmállik (széthull); elrohad; elrothad (feloszlik, felbomlik); elzüllik (gazdaság, intézmény); enyészik; megbomlik; oszladozik (oszlásnak indul); oszlásnak indul; oszlik (bomlik); rohad; rothad (feloszlik); szétbomlik (anyag); szétkorhad; szétmállik; szétrohad; szétzüllik; züllik |
| chem. |
elbomlik; felbomlik; szétesik |
| fig. |
bomlik (lazul, pl rend, fegyelem); felbomlik (emberek közötti viszony) |
|
|
| gen. |
bomlaszt; bont (alkotó elemeire szétszed, на элементы, части); felbomlaszt; felbont (alkotóemeire); szétbont (szétszed); szétzülleszt |
| chem. |
elbont |
| fig. |
megbomlaszt; megbont; szétbomlaszt |
|
|
| gen. |
bomló; oszló (bomló, pl hulla) |
| chem. |
elbomló |
