|
|
| gen. |
kikötött; vmihez kötött (к чему-л.); megkötött (odakötött) |
|
|
| gen. |
beköt (vhová, что-л. во что-л.); bogoz (hozzáköt); csatol (hozzáerősít); hozzáköt; kapcsol (odaköt); kiköt (odaköt); kipányváz (állatot); köt (odaköt); kötöz (hozzáköt); leköt (odaköt); lekötöz (odaköt); megköt (hozzáköt); megkötöz (hozzáköt vmihez, к чему-л.); odaköt (vmihez, к чему-л.); pányváz; ráköt (к чему-л.); rögzít (vmihez, к чему-л.) |
| comp., MS |
kötést létrehoz |
| fig., poetic |
megláncol |
| mil. |
leköt |
| obs. |
állandósít (к чему-л.); kiköt (büntetésből) |
| sail. |
megköt |
|
|
| gen. |
ragaszkodik (vkihez, vmihez, к кому-л., к чему-л.); szít (vkihez, к кому-л.); tart (pl kötél, к чему-л.); ürügyül használ fel (к чему-л.) |
| avunc. |
szokik vkire (zavarja, lóg rajta, к кому-л.) |
| fig. |
beleköt vkibe, vmibe (kifogásol vkit vmit, к кому-л., к чему-л.); bujt (к кому-л.); ráakaszkodik (vkire, к кому-л.); ráakasztja magát (vkire, к кому-л.); rácsimpaszkodik (к кому-л.); ráköti magát (vkire, к кому-л.) |
