|
|
gen. |
befejezett |
|
|
gen. |
befejeződik (véget ér); bevégződik; elfogy (véget ér); véget ér (vmi); kifogy; kimúlik (meghal); megszakad (pl árok, töltés, vonal); vége szakad (vminek); vége van (vminek); végződik (tárgy, чем-л.) |
fig. |
záródik (végződik) |
fig., avunc. |
kiüt vhogyan (sikerül); lemegy (véget ér film, munka) |
obs. |
meghal |
subl. |
elhuny (meghal) |
|
|
gen. |
befejez (végére ér, nem folytat); bevégez; elvégez (befejez); készen lesz (befejez); véget vet (vminek, что-л.); végez (befejez); végez vkivel, vmivel (leszámol, elbánik, с кем-л., с чем-л.) |
fig. |
kiköt (vhol, vminél, vmi mellett, megállapodik vkinél, vminél, кем-л., чем-л.) |
fig., saying. |
végét szakitja vminek (befejezi, что-л.) |
nonstand. |
felhagy (vmivel) |