|
|
| gen. |
előkerül (hosszas keresés után); elröppen (hang stb); felcsap (láng, tűz); felcsapódik láng, füst (láng, tűz); feltör (folyadék, gáz); kiássa magát; kicsap (pl láng); kicsapódik (pl láng); kihatol; kiszabadul (folyó, gőz kitör); kiszakad (teljesen kijön); kiszakítja magát (vhonnan, из чего-л.); kitör (kat is) |
| fig. |
elreppen; feltör (szó, sóhaj); kitör (szó, sóhaj) |
| fig., uncom. |
kiszakad (szó, sóhaj) |
|
|
| gen. |
ás; előás; felkutat (megtalál); kiás; kiböngész (kiás); kicsikar (vkitől, у кого-л. что-л.); kierőszakol (kicsikar); kifacsar (у кого-л. что-л.); kiforgat (kitép, kidönt); kiforszíroz; kihúz (kiránt); kikap (kitép, kiszakít); kiragad; kiszaggat (kitépdes); kiszakít (kitép); kitép; kitúr (a földből); kiváj (kiás); megás (gödröt, árkot) |
| avunc. |
előhalász |
| fig. |
kikényszerít (mosolyt, elismerő szót stb); kitép (érzelmet, emléket stb.); megtalál |
